szürcsöl A: 1585 fel sziritseloͤm; Swritselé [sz.]; Ziritsoͤl'oͤ [sz.] (Cal. 9, 473, 809); 1636 szuͤcsoͤlve [? ɔ: szuͤrcsoͤlve] [sz.] (NySz.); 1643 ſzuͤrtsoͤlve [sz.] (Comenius: Jan. 181); 1648 suͤrczoͤli (NySz.); 1754 szuͤrtséli (NSz.); 1762 szürtyölgetvén [sz.] (NSz.); 1784 ſzörtsölni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 76); 1792 szürtyülhetö [sz.] (NSz.); nyj. csürcsöl (MTsz.) J: ’〈italt, levest〉 csücsörített ajakkal hangosan szív | schlürfen’ #
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →szörpöl, →szörtyöget szócsaládokéval függ össze. A végződés gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből való a szürcsög ’szürcsöl’ (1805: NSz.); ’ua.’ (1808: NSz.).
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ szörpöl, szörtyöget