szúr A: 1435 Zuro [sz.] [szn.] (MNy. 67: 235); 1527 zwrkallyak vala [sz.] (ÉrdyK. 469) J: 1 1435 ? ’hegyes eszközt vkibe, vmibe beledöf; döf | stechen, stoßen’ # (↑), 1527 ’ua.’ (↑); 2 1653 ’〈hegyes tárgy, érdes felületű test〉 fájdalmat okoz | verletzen, stechen 〈spitzer od. rauher Gegenstand〉’ # (NySz.); 3 1794 ’vhová dug; hozzátesz, mellékel | stecken; anschließen’ (NSz.); 4 1795 ’keserűséget, lelki fájdalmat okoz | kränken, verletzen 〈abstr.〉’ (NSz.); 5 1930 ’nemileg közösül | geschlechtlich verkehren’ (Zolnay–Gedényi); 6 [ ~ az oldala] 1934 ’bordái közt nyilalló fájdalmat érez | Seitenstechen haben’ (NSz.) Sz: szurkál 1527 (↑) | szúrdal 1604 ʃʒuͤrdallyac (Szenczi Molnár: Dict. Stímulus a.) | szurony 1833 szuronnyal (Szily: NyÚSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Cser.  (KH.) šǝ̑re- ’lök, döngöl; sulykol ‹ruhát›; szúr’; finn survaa- ’dob, lök; ruhát mos’, survo-’összetapos’ [fgr. *śurβa- ’ütközik’].  ⌂  A 2. jelentés metonimikus, a 3. jelentés metaforikus úton keletkezett az eredeti 1. jelentés alapján.  ∼  Idetartozik: (R.) szulák ’tövis, tüske, fullánk’  (1655: NySz.), amely a szúr-ból keletkezett; a képzési módhoz vö. fulák →fullánk, szilák →szilánk.  ⌂  A szó belseji l-hez vö. illan →illik², →kerekedik.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 988