szú [7/1] A: 1395 k. ʒu fereg (BesztSzj. 1133.); 1405 k. ʒul (SchlSzj. 1722.); 1531 zwa (ÉrsK. 189); 1562 szuuás [sz.] (NySz.); 1783 szulyon (NSz.); nyj. szuj (MTsz.) J: ’az élő fába járatokat rágó, apró, kártékony bogarak családjába tartozó rovarféle | Holzwurm (Ipidae)’ # Sz: szuvas 1562 (↑) | szuvasodik 1626–1627 szuasodás [sz.] (NySz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (K.) såu; osztj. (V.) soγ; zürj. (Sz.), (P.) pu-ćej (pu ’fa, faanyag’); votj. (Sz.) pi̮-č́ej (pi̮ ’ua.’): ’szú’, az osztjákban ’faörlő féreg, levélhernyó’ is [fgr. *ćuγɜ, *ćukɜ vagy *śuγɜ*śukɜ: ’szú’]. ⌂ A szul változat analógiás keletkezésű másodlagos alakulat lehet →fő¹, →nő¹.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 73