szöszmötöl A: 1825 szöszmötelni [sz.]; szöszmötölni [sz.]; szöszmötélés [sz.] (NSz.); nyj. szöszmetöl (ÚMTsz.) J: ’piszmog, pepecsel, babrál | herumbasteln, pusseln’
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő onomatopoetikus eredetű. A palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →szuszog szócsaládéval; vö. ehhez a (N.) szuszmotol ’szöszmötöl, piszmog’ (1870: CzF.) igét, amely lényegében a szöszmötöl veláris párja. A végződés gyakorító képző, amelyben az m feltehetőleg mozzanatos funkciójú; vö. →kasmatol. ∼ Idetartozik a (N.) szöszmölődik ’ua.’ (1861: NSz.); ebben az -m képzővel bővült (relatív) tőhöz gyakorító-visszaható képző kapcsolódik.
☞ TESz.; EWUng.→ szuszog