szíj [7/1] A: 1270 zius [sz.] (Györffy: ÁMTF. 1: 67); 1395 k. ʒíuu (BesztSzj. 661.); 1416 u./² ʒẏat (MünchK. 36rb); 1451 Zygartholaca [hn.] (OklSz.); 1513 Zcygyartho [szn.] (SzapolyaiOkl. 379.); 1519 ʒýýath (JordK. 625); 1557 zjwoth (LevT. 1: 229); 1585 Hát ziy (Cal. 114); 1636 láb-széjakkal (NySz.); 1708 Szijj gjeplővel (HOklSzj. 137); 1736 szíjúval (MonÍrók. 11: 367) J: 1 [jelzői értékben] 1270 ? ’sáv, csík | Streifen’ (↑), 1393 ’ua.’ (OklSz. szíj-hátú a.); 2 1322 ’szalag alakúra hasított, kikészített bőrdarab | Riemen’ # (OklSz.); 3 1497 ’(más anyagból készült) szalag v. kötélféle | Band, Seil’ (OklSz. kender-szíj a.); 4 [jelzői értékben] 1526 ? ’bőrből készített | Leder-’ (OklSz. szíj-gyeplő a.), 1544 ’ua.’ (OklSz. szíj-öv a.) Sz: szíjas 1270 (↑) | szíjaz 1787 szíjazatja [sz.] (NySz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, megfelelői azonban vitatottak. | 1 Örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. jur. sā ’istráng ‹rénszarvas, kutya vontatású fogatban›’; jen. sa, so ’kantár’; tvg. suaŋ ’kötél, istráng’ [uráli *śᴕβɜ ’istráng’]. 2 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (AK.), (P.), (Szo.) sow ’irha, bőr, héj, kéreg’; osztj.  (V.) sŏγ ’bunda, irha, állatbőr’; észt  (N.) suga ’háncs ‹cipő, zsák készítéséhez›’, lõhmusesuga ’hársfaháncs’ (lõhmus ’hárs’) [fgr. *śuka ’kéreg, háncs; irha, bőr’]. ▣  ⌂  Mindkét magyarázatra érvényes, hogy a szív és sziu változat szóvégi hangja etimologikus, míg a szíj változaté eredetileg hiátustöltő volt. A szó eredetileg bőrszalagra, ill. háncsszalagra vonatkozhatott.  ⚠  A →szil¹-gyel való összefüggése aligha valószínű.

☞ NyK. 41: 235; KSVk. 1934: 227; NNyv. 3: 26; MNy. 48: 128; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ szil¹UN UEW. № 994; UEW. № 981