szén A: 1214/ ? Scencam [sz.] [szn.] (VárReg. 322.); 1222 Scenegeteu [hn.] (OklSz.); 1395 k. eleuenʒen (BesztSzj. 1286.); 1416 u./² ʒ́ènnèl (MünchK. 104va); 1560 k. zeny (GyöngySzt. 3889.); 1616/ szin vonyó (OklSz.) J: 1 1222 ’faszén | Holzkohle’ (↑); 2 1416 u./² ’kialudt parázs | Glut’ (↑); 3 1783 ’kőszén | Steinkohle’ # (NSz.); 4 1800 ’a szerves anyagok fő alkotórésze | Kohlenstoff’ # (Szőkefalvi Nagy: KémEl. 5); 5 1828/ ’rajzolószén | Zeichenkohle’ (NSz.); 6 1914 ’egy fajta gyógyszer | Tierkohle 〈Arznei〉’ (NSz.) Sz: szenes 1453 ? Zenes [szn.] (TörtTár 1882: 526); 1554 zenes ‹mn› (OklSz.) | szenesedik 1577 k. ʒeneſeͦggÿek (OrvK. 127)
Valószínűleg örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. | 1 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. vog. (T.) šīnə·w ’fagomba’; osztj. (DN.) sȧnə ’ua., nyírfatapló’; votj. (Sz.) semki̮, śeńki ’tapló, spongya’; cser. (KH.) šin ’ua.’; finn sieni ’gomba, tapló’; lp. (norv.) čadna ’nyírfatapló’ [fgr. *śᴕ̈ne ’tapló, fagomba’]. ⌂ A finnugor alapjelentésből a magyarban végbemehetett egy ’izzó parázs’ > ’hamvadó parázs’ > ’(fa)szén’ > ’kőszén’ jelentésfejlődés; a jelentéstanhoz vö. →üszög; vö. még ném. Zunder ’egy fajta gyújtóanyag’ : zünden ’meggyullad’; stb. 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. lp. (norv.) čidnâ ’faszén’ [fgr. *śine ’ua.’]. A magyarázat gyengéje a távoli rokonság és a lapp szó kevéssé adatolt volta. ▣ ⌂ A szó belseji magánhangzó eredetileg hosszú nyílt ē volt, szó belseji i-s változata csak a szénvonó ’piszkafa’ (1616/: ↑) ) összetételben fordul elő. A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentés feltehetőleg a kőszén (1780: Szily: NyÚSz.) összetételben fejlődött; a 4–6. jelentés metafora.
☞ NyI. 1: 75; NyK. 83: 396; UEW. 480, 494; EWUng.→ szennyesUN UEW. № 966; UEW. № 995