származik A: 13. sz. eleje/ ſarmaʒal (KTSz.); 1372 u./ ʒarmaʒʒek [▽] (JókK. 153); 1524 ? ſar moʒy ky (MNy. 25: 70); 1734 szȧrmozando [sz.] (NSz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’utódként létrejön, születik | stammen’ # (↑); 2 1372 u./ ’folyik, árad | fließen’ (JókK. 67); 3 1372 u./ ’vmi vhonnan ered, vhol keletkezve onnan terjed | herrühren’ # (↑); 4 1416 u./¹ ’eljön, bekövetkezik | erfolgen’ (BécsiK. 212); 5 1416 u./² ’terem 〈gyümölcs〉 | gedeihen’ (MünchK. 26vb); 6 1470 ’szétágazik | sich verzweigen’ (SermDom. 2: 652); 7 1495 e. ’vminek a következményeként támad, vmire mint előzményre visszavezethető | aus einer Sache folgen’ # (GuaryK. 18); 8 1519 ’vhonnan, vhová megy, kerül, jut | geraten’ (JordK. 920); 9 1519 k. ’folytat, áraszt | ausgießen lassen’ (DebrK. 55) Sz: származás 1456 k. ʒarmaʒaſba (SermDom. 2: 374) | származtat 1628 származtattac ’elvezet, kibocsát, megnyilvánít stb. | hinleiten, offenbaren, erlassen usw.’ (NySz.); 1754 ’eredetet visszavezet, megmagyaráz | ableiten, auf etw zurückführen, erläutern’ (NSz.) | származék 1793 származék-szavak (Szily: NyÚSz.)

Származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. |  ⌂  Esetleg a →szarm szóból -z igeképzővel keletkezett; vö. ágazik (→ág), virágzik (→virág) stb. Ezt a magyarázatot támogatják a jelentések; hangtani nehézséget jelent azonban az első szótag magánhangzójának hosszú volta. – Feltehetőleg ugyanebből az alapszóból másik igeképzővel létrejött nyelvjárási szavak: szármal ’származtat, eredeztet’  (1778: NSz.); szarmálódik ~ szármálódik ’származik; vhonnan vhová kerül, költözik’  (1816: Gyarmathi: Voc. 100 [ɔ: 108]).

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ szarm