szállás A: 1211 ? Zalas [szn.] (OklSz.); 1229 ? Zallas [szn.] (OklSz.); 1251 zalasadov (OklSz.); 1279 Zallas [hn.] (OklSz.) J: 1 1211 ? ’az a hely, ahol vki (átmenetileg) megszáll; ideiglenes lakóhely, tartózkodási hely | Unterkunft; zeitweiliger Wohnsitz’ # (↑), 1251 ’ua.’ (↑); 2 1279 ? ’település 〈többnyire egy személyé v. egy családé〉; tanya | Behausung, Aufenthalt; Einödhof’ (↑), 1285 ’ua.’ (OklSz.); 3 1389 ’nomád nép települése, sátortábora 〈kunoké, jászoké〉 | Zeltlager von Nomadenvölkern’ (Nyr. 67: 41); 4 1416 u./¹ ’katonai tábor, hadi tábor | Feldlager’ (BécsiK. 30); 5 1456 k. ’vendégfogadó | Herberge’ (SermDom. 1: 19); 6 1514 ’szilaj marha, aprómarha teleltető hely a pásztor kunyhójával; idegen földről legeltetni jött pásztor kalyibája | Überwinterungsstelle des Viehs mit der Hirtenhütte; Hütte eines aus der Fremde um zu weiden gekommenen Hirten’ (OklSz.); 7 1681 ’a határban levő, időszakosan használt gazdasági épületek 〈istálló, ól, akol, ellető, fészer stb.〉 csoportja | eine Gruppe der in der Feldmark befindlichen, zeitweilig gebrauchten Wirtschaftsgebäude; unbedeckter, eingezäunter Platz vor dem Schweinestall’ (Bálint: SzegSz.); 8 1780 ’az anyaországtól távol eső település, gyarmat | Siedlung fern vom Mutterland, Kolonie’ (NSz.); 9 1860 ’róka, borz lakóhelye | (kleine) Höhle wild lebender Tiere’ (Bérczy: Vmsz. 23) Sz: szállásol 1791 szállásoló [sz.] ’átmenetileg lakik, szállást igénybe vesz | zeitweilig irgendwo wohnen’ (MNy. 9: 91); 1830 ’szállást ad, szállással ellát | beherbergen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →száll (főleg ’leereszkedik; befordul’) igéből -ás névszóképzővel keletkezett. A jelentések részben az alapszó megfelelő jelentéséhez kapcsolódnak, részben pedig a származékok további jelentéstani fejleményei. A nyelvújítás korából származó 8. jelentés a →kolónia ’gyarmat’ magyar szóval való helyettesítésére tett kísérlet. – A szállás 1–3. és 6. jelentésében főleg kelet-európai vándorszóvá vált; vö. szbhv.  (N.) sàlāš ’tanya; marhaistálló’; rom. sălaș ’szállás, hajlék; pásztorkunyhó; tanya; stb.’; or. шалаш ’kunyhó, viskó’, (R.) ’kofabódé, zsibárusbolt’; votj. šalaš ’kunyhó, viskó’; stb.

☞ Nyr. 32: 155, 37: 98, 67: 41; EtIssl. 4: 58; TESz.; EWUng.→ száll