szád × A: 1055 zíget zadu (TA.); 1236 Narzad [hn.] (OklSz.); 1585 k. zádaÿa (Gl.); 1803 Szágy-fa (NSz.) J: 1 1055 ’hegyszorosnak, völgynek stb. kezdete, bejárata | Mündung, Eingang eines Passes, eines Tals usw.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’üregnek, üreges tárgynak a nyílása, szája | Mundloch, Mündung 〈einer Höhle usw.〉’ (BécsiK. 146); 3 1803 ? ’〈szövőgépen〉 a láncfonalak alkotta nyílás | Web-, Schußfach’ (↑), 1962 ’ua.’ (ÉrtSz.); 4 [ ~fal, ~palló] 1883 ’nyílástömő eresztékkel egyberótt fal, palló stb. | Spundwand, Spundbohle’ (Nyr. 12: 133) Sz: szádol 1596 be zadoltatom [sz.] ’〈építészetben〉 dongáz, csapoz vmit | verspunden’ (NyIrK. 16: 311) | szádalló 1792 Szádló ’üvegnek, hordónak dugója, hordó csapja | Pfropf, Spund’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Bé-ſzádlani a.); 1897 ’kemencének sárból tapasztott ajtaja | Türchen des Ofenlochs’ (MTsz.)

Származékszó. |  ≡  A szá- (a →száj ’nyílás; száj’ tőváltozatal) szóból jött létre -d névszóképzővel. A 4. jelentés a szádol ~ szádal származék hatására keletkezett.

☞ TESz. szádalló a. is; EWUng.→ szájUN UEW. № 993