szurkol A: 1792 szurkolt [sz.] (NSz.) J: 1 1792 ’szurokkal beken | pichen’ (↑); 2 1844/ ’félve izgul, szorong | Dampf haben, in Druck sein’ (NSz.); 3 [el~] 1870 ’eloson, lopva távozik | sich drücken’ (CzF.); 4 1879/ ? ’versenyt, mérkőzést vmelyik résztvevőnek győzelmet kívánva figyelemmel kísér | jmdm den Daumen drücken’ # (NSz.), 1898 ’ua.’ (Dobos: DiákSz.)
Származékszó. | ⌂ A →szurok főnév szurk változatából jött létre -l igeképzővel. A 2. és 4. jelentés keletkezését az magyarázza, hogy a kezek a félelem vagy az izgalom következtében gyakran ragadóssá válnak. A 3. jelentéshez vö. még →drukkol. ∼ Valószínűleg idetartozik: leszurkol ’kénytelen-kelletlen kifizet’ (1961: ÉrtSz.).
☞ Nyr. 94: 166; TESz.; EWUng.→ szurok