szunyik × A: 1252/ ? Zuna [sz.] [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 2: 229); 1790 szúnyni [sz.] (NSz.); 1791 szúnta [sz.] (NySz. Szúnyt- a.); 1843 szunyi [sz.] (MTsz.); 1875 szunyik [▽] (Nyr. 4: 182); nyj. beszomni [sz.] (MTsz.) J: 1 1252/ ? ’huny, behuny 〈szemet〉 | die Augen schließen’ (↑), 1790 ’ua.’ (↑); 2 1252/ ? ’szendereg, alszik | schlummern, schlafen’ (↑), 1858 ’ua.’ (NSz.)

szunnyad A: 1416 u./² èl ʒ́uńodoʒanac [sz.] (MünchK. 30vb); 1456 k. ʒunÿado [sz.] (SermDom. 2: 562); 1519 ʒwńny̋adoz [sz.] (JordK. 858); 1720 szúnnyadva [sz.] (NSz.); 1790 Szúnyadik [□] (NSz.) J: 1 1416 u./² ’szendereg, bóbiskol | schlummern’ (↑); 2 1550 k. ’kábul, elbódul; dermed, zsibbad | betäubt werden; erstarren’ (KolGl.) Sz: szunnyadoz(ik) 1416 u./² (↑) | szunnyadás 1456 k. ʒunadas (SermDom. 1: 22)

szunnyaszt × A: 1565 el szúnniasztó [✐] [sz.] (NySz.); 1604 Szunnyaʃʒtom (Szenczi Molnár: Dict.); 1786 szúnyasztó [sz.] (NSz.) J: 1 1565 ’álomba szenderít, altat | einschläfern’ (↑); 2 1956 ’szendereg, alszik | schlummern, schlafen’ (Ethn. 67: 501)

szunyáta × A: 1583 szunniatak (NySz.); 1585 zunyata (Cal. 991); 1604 Szunyáta (Szenczi Molnár: Dict.); 1635 Szúnyata (NySz.) J: 1 1583 ’aluszékony, álmatag; lomha, tunya, rest | verschlafen; träge, faul’ (↑); 2 1926 ’szótlan, hallgatag | schweigsam’ (ÚMTsz.)

szunyókál A: 1768 szunyókál (MNy. 46: 275); 1770 szúnnjókál (MNy. 46: 275); 1788 szunyokáltam (NSz.) J: ’szendereg, szundikál | schlummern’

Valószínűleg a szócsalád alapja, a szunyik feltehetőleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Összefügg a →szundít szócsalád tövével, továbbá esetleg a →sunyik szócsalád tövével is; utóbbi összefüggéshez vö. →senyved : →szenved, →seped : →szepeg stb. Az első bizonyosan idetartozó adat kései volta miatt nem zárható ki, hogy a szunyik a szócsalád többi tagjából keletkezett elvonással. A szom alak a →huny szó hum ~ kum változatainak hatását tükrözheti.

A szunnyad, szunnyaszt és a szunyókál származékszók. |  ⌂  Valószínűleg a szunyik-ból keletkeztek különböző igeképzőkkel.

A szunyáta származékszó. |  ⌂  Játszi szóalkotással keletkezhetett a szunyik származékaként; a végződéshez vö. gombáta (→gombóta).

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: (R.) elszunnyít ’elaltat’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Consópio a.), továbbá szunyál ’szendereg, szundikál’  (1820: NSz.).

☞ Bárczi: RNyj. 6; Benkő: Nyjtört. 68; TESz. szunnyad a.; EWUng.→ szenderetesség, sunyik, szundít