szotyola A: 1894 szotolya (MTsz.); 1897–1901 szotyola (MTsz.); nyj. szotyëla (ÚMTsz.) J: 1 1894 ’napraforgó | Sonnenblume (Helianthus)’ (↑); 2 1906 ’napraforgómag | Sonnenblumenkerne’ (ÚMTsz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -a képzővel (vö. →csusza, →hulla stb.) a (N.) szotyol ’ütöget, vereget; ütögetéssel puhít’ (1897–1901: MTsz.) igéből. Ez az ige onomatopoetikus eredetű. Töve azonos a →szotyka főnévével és a →szotyog szócsaládéval. Végződése gyakorító képző. A szotyola keletkezése vagy azzal függ össze, hogy a napraforgó magját a tányérjából bottal szokták kiverni, vagy pedig az olajnak a szotyolamagból való kinyerésének, kisajtolásának a képzete adott indítékot hozzá. ⊚ Dunántúli nyelvjárási szóból vált 2. jelentésében a köznyelv bizalmas használatú elemévé.