szortyog A: 1647 Szortyogni [sz.] (NySz.) J: 1 1647 ’az orrát szívja, hangosan szipog | schnüffeln, schnupfen’ (↑); 2 1792 ’〈állat〉 harákol | sich räuspern 〈Tier〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Píp a.); 3 1830 e. ’〈pipa〉 szívás közben cuppogó hangot ad | schnarren 〈Pfeife〉’ (NSz.); 4 1862 ’rotyog | brodeln’ (NSz.); 5 1867 ’〈vizenyős föld, átázott lábbeli〉 járás közben cuppog | quatschen 〈feuchter Boden, durchfeuchtete Fußbekleidung〉’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →szörpöl, →szörtyöget szócsaládokéval. A végződés -g gyakorító képző. A szó belseji ty a hangutánzás játszi eleme; vö. →fortyan, →hortyog. ∼ Ugyanebből a tőből való mozzanatos képzővel a (N.) szortyan ’egyszeri szortyogó hangot ad’ (1749: MNy. 60: 491), valamint a szintén (N.) szortyos ’szipogó, taknyos ‹főleg gyermek›’ (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 518).
☞ TESz.; EWUng.→ szörpöl, szörtyöget