szoprán A: 1828 Sopran (TudGyűjt. 12/10: 14); 1841/ soprán (NSz.); 1864 szoprán (NSz.) J: ‹fn› 1 1828 ? ’a legmagasabb női (ill. gyermek-)énekhang | Sopranstimme’ (TudGyűjt. 12/10: 14) (↑), 1864 ’ua.’ (NSz.); 2 1843 ’szoprán szólam | Gesamtheit der Sopranstimmen im Chor bzw. Sopranpartie’ (NSz.); 3 1951 ’szoprán énekesnő | Sopranistin’ (Terényi: IdSz.) | ‹mn› 1841/ ’a legmagasabb női (ill. gyermek-)énekhanggal bíró, azzal kapcsolatos | Sopran-’ (NSz.) (↑)
Olasz jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Ol. soprano, (v.-ven.) soprano, (vel.) sopran, (mil.) sopràn: ’szoprán ‹hang, énekesnő›’; – vö. még ném. Sopran ’ua.’. Az olaszban zenei szakszóként főnevesüléssel jött létre az ol. soprano ’legfőbb, legfelsőbb’ melléknévből. Hasonló szemlélethez vö. →alt. ≋ Megfelelői: fr. soprano; or. сопрано; stb.: ’szoprán ‹hang, énekesnő›’.
☞ TESz.; EWUng.→ szuperál