szomszéd A: 1299 Zumzed [hn.] (NévtÉ. 11: 39); 1322 Zomzed [hn.] (OklSz.); 1372 u./ ʒomʒedſagot [sz.] (JókK. 159); 1379 Zomzydwara [hn.] (FNESz. Szomszédvár a.); 1416 u./¹ Zomzėdſagbèli[èc] [sz.] (BécsiK. 10); 1583 zonzedy (MNy. 90: 254) J: ‹mn› 1 1299 ? ’közvetlen közelben levő, határos | benachbart, angrenzend’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1585 ’közvetlen közelben lakó | nachbarlich, Nachbar-’ # (MNy. 60: 500) | ‹fn› 1 1299 ? ’közvetlen közelben lakó v. ülő személy | Nachbar’ # (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 55ra); 2 1748 ’szomszédság, közvetlen közelség | Nachbarschaft, unmittelbare Nähe’ # (NSz.); 3 1804 ’〈kevéssé ismert v. ismeretlen személyek megszólításaként v. megnevezéseként〉 | 〈als Anrede bzw. Benennung für wenig od. nicht bekannte Person〉’ (NSz.) Sz: szomszédság 1372 u./ (↑) | szomszédos 1560 k. Zomszedos (GyöngySzt. 210.) | szomszédol 1795 Szomszédoltatott [sz.] (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. sǫsědъ; szbhv. susjed; szlk. sused; or. сосед; stb.: ’szomszéd ‹fn›’, tkp. ’vkivel együtt ülő személy’ [< szláv *son ’együtt ‹igekötő›’ + *sěd- ’(le)ül, letelepedik’].  ⌂  A szó belseji m vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →galamb, →gomba stb. A melléknévi jelentések jelzői használatban alakultak ki.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 510; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ szégye