szolga A: 1082/ Ʒeulgageur [hn.] (MNL (OL) Dl. 201041); 1109/ ? Ʒolga [szn.] (MNL (OL) Dl. 6868); 1138/ Sulgadí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); 1198 Sculgad [szn.] (MNL (OL) Dl. 104875); 1211 Zolgat [sz.] [szn.] (OklSz.); 1222 Zuluga-Geurienses [hn.] (OklSz.); 13. sz. eleje/ ſulgam (KTSz.); 1559 zoga byro (LevT. 1: 348) J: 1 1138/ ’az, aki alkalmazotti minőségben kényszerből v. önként vállalt függő viszonyban más(ok)nak munkát végez | Knecht, Diener’ # (↑); 2 [a →szolgabíró előtagjaként] 1404 ’nemes | Adeliger’ (MNy. 13: 257); 3 [birtokos személyjellel] 1510 k. ’〈udvariassági formaként〉 | 〈als Ausdruck der Ergebenheit〉’ (MNy. 1: 214); 4 1832 ’〈olyan tárgyak, szerszámok megnevezéseként, amelyek hordozóként, tartóként v. általában segítőként szolgálják az embert〉 | 〈zur Benennung von Gebrauchsgegenständen〉’ (NSz.); 5 [ ~́m] 1847 ’〈kedveskedő megszólításként〉 | mein Lieber, mein Kind 〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz.) Sz: szolgál 1372 u./ ʒolgalnÿ [sz.] (JókK. 25) | szolgálat 1372 u./ ʒolgalattyara [t-j] (JókK. 13) | szolgáló 1372 u./ ʒolgaloknac ’szolga | Knecht, Diener’ (JókK. 7); 1405 k. ’szolgálólány | Dienstmagd’ (SchlSzj. 215.) | szolgáltat 1456 k. ʒolgaltataſth [sz.] (SermDom. 2: 149) | szolgáltatás 1456 k. (SermDom. 2: 149) | szolgai 1493 k. zolgaý (FestK. 352) | szolgalom 1808 szolgalma (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. sluga ’szolga, szolgáló; diakónus’; szbhv. sluga ’szolga, szolgáló ‹udvariassági formulaként is›’; szlk. sluha ’szolga, szolgáló; vminek a hirdetője, híve’; or. слуга ’szolga, szolgáló ‹udvariassági formulaként is›; inas; lakáj’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. ír sluag ’sereg, csapat’; litv. slaugýti ’segít, támogat’].  ≋  Megfelelője: rom. sluga ’szolga ‹használati tárgyként is›’.  ⌂  Valószínűleg ugyanabból a nyelvből való, mint a →szabad. A szuluga változat a mássalhangzó-torlódás feloldásával jött létre, a szulga (> szolga) alak ebből fejlődött a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesésével. A 2. jelentéshez vö. →jobbágy. A 4. jelentés önállósulással keletkezhetett a →szolgafa szóból, de a ném. Knecht ’szolga’, (R.) ’szerszám, eszköz’ hatását sem lehet figyelmen kívül hagyni.  ⌂⇒  A román szó (↑) eszközökre vonatkozó másodlagos jelentése valószínűleg a magyarból való.

☞ MNy. 13: 238; Kniezsa: SzlJsz. 508; TESz.; EWUng.→ alászolgája, fele-, rabszolga, szolgabíró, szolgafa, viszont-, zsolozsma