szláv A: 1783 Slávuſokkal, Sláv (NytudÉrt. 40: 194); 1790/ sclavusok (NSz.); 1793 scláv (NSz.); 1808/ szláv, szlávus (NytudÉrt. 40: 195) J: ‹fn› 1783 ’Kelet- és Dél-Európában lakó, egymással közeli rokonságban levő indoeurópai nyelvet beszélő nép tagja | Slawe’ # (↑) | ‹mn› 1 1783 ’a szlávokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó | slawisch’ # (NytudÉrt. 40: 194); 2 1842 ’szlovák | slowakisch’ (NytudÉrt. 40: 195)

szlavista A: 1822 Szlavista (TudGyűjt. 6/3: 53); 1892 szlávisták (Ethn. 3: 121) J: ’a szláv népek nyelvével és irodalmával tudományosan foglalkozó személy | Slawist’

szlavisztika A: 1878 szlavisztika (BpSzemle 16/31: 94); 1897 szlavisztikában (NytudÉrt. 40: 200) J: ’a szláv népek nyelvével és irodalmával foglalkozó tudományág | Slawistik’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a szláv latin  (k.) jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. |  ≡  Lat.  (k.) Sclavus, Slavus ’szláv ‹fn›; szláv rabszolga’; – vö. még ném. Slawe ’szláv ‹fn›’. A latin szavak végső soron a szláv népek 9–10. sz.-ból adatolt önmegnevezésére mennek vissza: vö. szláv *slověninъ [többes szám] ’szláv ‹fn›’ [tisztázatlan eredetű].  ≋  Megfelelői: ang. Slav; fr. Slave; stb.: ’ua.’.

A szlavista, szlavisztika jövevényszók, valószínűleg a németből. |  ≡  Vö. ném. Slavist ’szlavista, a szlavisztika kutatója’, Slavistik ’a szláv nyelvek és kultúrák kutatásával foglalkozó tudomány’.  ⌂  A magyar végződések latinosítás eredményei.

☞ TESz.; ZVerglIdg. 83: 124; EWUng.→ jugoszláv, pán-, szlovák, szlovén