szimpátia A: 1770 Sympathia (NSz.); 1793 szympathiai [sz.] (NSz.); 1802/ szimpátia (NSz.) J: ’együttérzés, rokonszenv | Zuneigung’

szimpatikus A: 1826 sympathicus (TudGyűjt. 10/6: 118); 1903 szimpatikus (NSz.) J: 1 1826 ’akarattól függetlenül szabályozott 〈biol., orv.〉 | ’ (↑); 2 1879/ ’felé hajló 〈átvitt értelemben〉; együttérző | zuneigend; mitempfindend’ (NSz.); 3 1903 ’rokonszenves, megnyerő | einnehmend, gewinnend’ # (NSz.)

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. Sympathie; ang. sympathy; fr. sympathie; stb.: ’rokonszenv, szimpátia’; – vö. még lat. sympathia ’ua.’ [< gör. συμπάϑεια ’ua.; együttérzés, rokonszenv’] | ném. sympathisch; ang. sympathetic; fr. sympathique; stb.: ’együttérző’. Utóbbiak alapja a főnév alapján keletkezett, esetleg az egyes nyelvekben külön is létrejöhettek; de vö. lat.  (tud.) (nervus) sympathicus ’szimpatikus ‹ideg›’.  ⇒⌂  A magyarba főleg a latinból (szimpátia), ill. a németből (szimpatikus) került át, utóbbi latinosított végződést kapott; vö. még lat.  (h.) simpaticus ’együttérző, rokonszenvező’.  ∼  A görög szó utótagjára megy vissza: apátia ’lelki nyugalom’  (1790: NSz.), ’közömbösség’  (1836: NSz.); apatikus ’egykedvű, közönyös’  (1825: NSz.); mindkettő nemzetközi szó; vö. ném. Apathie, apathisch; ang. apathy, apathetic; fr. apathie, apatique; stb.: ’apátia, apatikus’. A magyarba leginkább a német vagy a francianyelvől kerültek, latinosított végződéssel. Vö. még →antipátia.

☞ TESz. apátia a. is; EWUng.→ patetikus