szerzet A: 1372 u./ ʒerʒetenek (JókK. 8); 1416 u./¹ zerzètet (BécsiK. 211); 1513 zo̗rzethe (CzechK. 138) J: 1 1372 u./ ’szerzetesrend; papi rend | Mönchsorden; Priesterstand’ (↑); 2 1372 u./ ? ’előírás, elrendelés | Bestimmung, Anordnung’ (JókK. 108), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 54ra); 3 1416 u./¹ ’vallás, vallási szokás, vallásos cselekvés | Religion, Kult’ (BécsiK. 67); 4 1416 u./³ ’teremtmény, alkotás | Geschöpf’ (AporK. 156); 5 1490 ’dolog | Ding, Sache’ (SzalkGl. 30.); 6 1527 ’állapot | Zustand’ (ÉrdyK. 642); 7 1570 ’szerződés, megállapodás | Vertrag’ (RMNy. 2/2: 217); 8 1591 ’zsákmány, szerzemény | Beute’ (NySz.); 9 1598 ? ’furcsa teremtés, ember, 〈ritkán〉 embercsoport | sonderbarer Mensch, 〈selten〉 sonderbare Menschengruppe’ (NySz.), 1719 ’ua.’ (NSz.); 10 1618 ’pótlás, hozzátoldás | Zusatz’ (NySz.) Sz: szerzetes 1372 u./ ʒerʒeteſt ’vallásos; szerzetbeli | religiös; einem Mönchsorden angehörend’ (JókK. 110); 1372 u./ ’szerzetbeli egyén | Mönch’ (JókK. 116)

Származékszó. |  ⌂  A →szerez ’megcsinál, elvégez; előír, elrendel’ névszóképzős alakja. Az 1. jelentés a →szerez közvetítésével a →szer¹ ’csoport, közösség’ jelentésére megy vissza. A 7–10. jelentéshez vö. a →szerez szerződik, szerzemény származékát. A szerzetes származék keletkezését, ill. főnevesülését támogathatták: lat.  (k.) regularis ’ua.’ (vö. →regula); cseh řeholník ’ua.’ [< cseh  (R.) řehola ’szerzetesrend’].

☞ Nyr. 42: 439; TESz.; NytudÉrt. 92: 166; EWUng.→ cseri-, fűszerszám, szerez