szerszám A: 1372 u./ ʒerʒamaual (JókK. 113) J: 1 1372 u./ ? ’munkaeszköz; eszköz | Gerät, Werkzeug; Mittel’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 2: 268); 2 1538 ? ’lószerszám | Pferdegeschirr’ (Pesti: Nomenclatura C1), 1540 ’ua.’ (MNy. 56: 385); 3 16. sz. közepe ’tartozék, hozzávaló; felszerelés | Zubehör; Gerätschaft, Zeug’ (MNy. 15: 123); 4 1565 ’gyógyszer; 〈bizonyos célokat szolgáló〉 (vegyi) anyag, szer | Heilmittel; (zu gewissen Zwecken dienendes chemisches, ärztliches) Mittel’ (NySz. patika-szërszám a.); 5 1565 ’nemzőszerv | Begattungsorgan’ (NySz.); 6 1585 ’fűszer | Gewürz’ (Cal. 235); 7 1585 ? ’fegyver | Waffe’ (Cal. 96), 1591 ’ua.’ (MNy. 62: 232); 8 1790 ’öreg ember | der/die Alte’ (NSz.); 9 1870 ’szekér; egy szekérrakomány | Wagen; Fuhre’ (CzF.)

Összetett szó. |  ⌂  A →szer² + →szám mellérendelő összetétele. Az összetétel eredetileg gyűjtőnév lehetett, amelyben a →szám ’csoport, tömeg’ jelentésben állhatott. Az összetétel előzményei olyan szószerkezetek lehetnek, mint a (minden) szerével számával ’(minden ) tartozékával’  (1553: OklSz.). Az 1. és 3. jelentés az eredetibb, a további jelentések részben jelentésszűküléssel, részben eufemizmussal vagy tréfás szóalkotással keletkeztek. A jelentések alakulását különféle szószerkezetek és összetételek befolyásolhatták; vö. hadakozó szerszám ’fegyver’, tkp. ’hadi eszköz’  (1526: SzékK. 96); lószerszám ’lovak befogásához, felnyergeléséhez szükséges felszerelés’ (1567: KárOkl. 3: 374); →fűszerszám; stb.

☞ Melich-Eml. 301; TESz.; EWUng.→ fűszerszám, mű-¹, szám, szer²