szer¹ × A: [1200 k.] ſcerÿ [sz.] [hn.] (An. 40.); (†1015) 1220 k./ Zeru [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1254 Sceuleuscer [hn.] (OklSz.); 1340/ Telukzyr [hn.] (OklSz.); 1575 ʃʒeren (Heltai: Krón. 134a); 1870 szėr (CzF.) J: ’határrész, falurész; utca, házsor | Bodenfläche, Ortsteil, Dorfteil, Häuserreihe’

Valószínűleg csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Csuv. śĕr ’föld’; – Kāšγ. yer, yēr , ’föld, talaj; hely’; csag. yär’föld, ország; hely’; oszm. yer ’föld, talaj; hely’; stb. [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak *śer lehetett. A szókezdő sz-hez vö. →szél², →szőlő stb. A magyarban jelentésszűkülés mehetett végbe, elsősorban bizonyos helyek megjelölésére használhatták. Jelentése a →szer² helyre és időre vonatkozó jelentésével keveredhetett.  ⚠  Uráli egyeztetése kevéssé valószínű, mivel a rokon nyelvekben helyre utaló jelentéseket nem tudunk kimutatni.

☞ Clauson: TED. 954; MNy. 69: 482; TESz. szer a.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.; Honti: NyÓtör. 55→ al-¹, fel-¹, ószeres, szerte