szeplő [6] A: 13. sz. eleje/ ſceplev (KT.); 1416 u./¹ zèplo̗ (BécsiK. 117); 1456 k. ʒeple; ʒeplu (SermDom. 2: 398, 1: 464); 1559 meg ʃʒoͤploͤſittetec [sz.] (Székely I.: Krón. 14b); 1649 szoͤplé (NySz.); 1805 szëplö́ (NSz.); nyj. cë̬plő (ÚMTsz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’becsületen, tisztességen esett folt | Makel, Schandfleck’ (↑); 2 1405 k. ’ránc arcon, homlokon | Runzel im Gesicht’ (SchlSzj. 332.); 3 1405 k. ’apró barnás v. vöröses folt(ok) a bőrön; nagyobb foltok a bőrön | Sommersprosse; Leberfleck usw.’ # (SchlSzj. 323.); 4 1513 ’〈állaton, növényen, tárgyon〉 kisebb színes petty(ek) | farbiges Tüpfchen 〈auf Tieren, Pflanzen, Sachen〉’ (NagyszK. 57); 5 [jelzői értékben] 1527 ’bűn | Sünde’ (ÉrdyK. 215); 6 1585 ’kosz, rüh | Räude, Krätze’ (Cal. 795); 7 1585 ’pattanás, szemölcs, himlőhely | Wimmerl, Warze, Pockennarbe’ (Cal. 602); 8 1708 ’egy fajta kiütéssel járó betegség | Art Krankheit mit (Finnen)ausschlag’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 310) Sz: szeplőtelen, szeplőtlen 1456 k. ʒepletelen (SermDom. 1: 303); 1515 k. zeplewtlen (AporK. 211) | szeplősít 1510 zeplevſehtenem (MargL. 31) | szeplős 1519 zepló̗ſ (JordK. 93) | szeplőtel 1520 zepletel ’makulátlan | unbefleckt, makellos’ (GyöngyGl. 125.)

Valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Csag. sipkil ; üzb. säpkil; kirg. säpkil; stb.: ’szeplő’. Vö. még az. säpki; ujg.  (mod.) säpkü, säpgün: ’kiütés’, továbbá esetleg csuv. saplə̂k ’folt’ is [< török *säp- vagy *sep- ’elszór, elhint’].  ≋  Megfelelője: mong. seb ’folt; korpa; tisztát(a)lanság’.  ⌂  A származtatást valamelyest nehezíti, hogy a magyar szónak nincs pontos megfelelője a törökben, csak más képzőkkel ellátott származékok ismertek; a csuvas szó idetartozása több szempontból is kérdéses. Az eredeti igenévszó névszói értékű tagjára utalhatott a török -kil képző denominális jellege, továbbá a mongol szó is. A magyarba átkerült alak *seplik; a szóvéghez vö. →bölcső, →gyeplő stb. A magyarba az első szótagbeli ë-s alakja kerülhetett át. A jelentések az eredeti 3. jelentésből keletkeztek metaforikusan (a 2., 4., 6–8. jelentés), ill. elvont használatban (1. és 5. jelentés). A szeplőtel származékhoz vö. →fiatal.

☞ MNy. 3: 317, 38: 8; TESz.; Ligeti: TörK. 315; EWUng.