szenved A: 1372 u./ ʒemuedendewnk, ʒenuede (JókK. 31, 15); 1416 u./¹ zènuèdnèc (BécsiK. 113); 1512 k. ken zenuendo̗ [sz.] (WeszprK. 2); 1535 k. zewmwedny [sz.] (Zay: Lánd. 22); 1553 szenduednec (NySz.); 1559 el ... ʃʒeńuede (Székely I.: Krón. 76a); 1577 Czenduedhetÿk [sz.] (RMNy. 3/2: 107); nyj. szemmed (ÚMTsz.); szënvedhető [sz.] (MTsz.) J: 1 [ma főleg el~] 1372 u./ ’tűr, elvisel; 〈bajt, kárt, kellemetlen állapotot stb.〉 elviselni kénytelen | dulden; erleiden’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’〈eseményt, magatartást stb.〉 elfogad, jóváhagy; enged, hagy, megenged | hinnehmen; erlauben’ (↑); 3 1416 u./² ’gyötrődik, kínlódik; kellemetlen, hátrányos helyzetben van | leiden 〈physische od. seelische Qualen〉; an etw leiden’ # (MünchK. 81ra); 4 1493 k. ’kedvel, szível, szeret | gern haben; gut gesinnt sein 〈jmdm, einer Sache〉’ (FestK. 97); 5 [ki~] 1820 ’meghal | sterben’ (NSz.); 6 1870 ’értékben csökken | an Wert verlieren’ (CzF.) Sz: szenvedet 1372 u./ zenuedetitt ’tűrés, türelem | Geduld’ (JókK. 3) | szenvedetesség 1372 u./ ʒenvedetteſſegÿt ’tartózkodás, önmegtartóztatás, lemondás | Enthaltsamheit’ (JókK. 50) | szenvedhetlen 1372 u./ ʒenuedethetlen ’tűrhetetlen, elviselhetetlen | unerträglich’ (JókK. 125) | szenvedés 1456 k. ʒenuedeſſel (SermDom. 1: 343) | szenvedhető 1470 ʒenwedhete ’megengedhető, tűrhető | erträglich’ (SermDom. 2: 269); 1508 ’szenvedni, tűrni képes | geduldig’ (DöbrK. 332) | szenvedhetlenség 1470 k. ʒenuedhetlenſig ’szenvedésnek alá nem vetettség | Zustand, in dem man der Qual nicht unterworfen ist’ (ZirciGl. 2.) | szenvedő 1495 e. ʒenuedo̗knec ’nélkülöző személy | Not leidende Person’ (GuaryK. 125); 1763 ’passzív 〈ige〉 | passiv 〈Verb〉’ (NSz.); 1781 ’passzív ige | passives Verb’ (NSz.) | szenvedelem 1812 szenvedelem ’szenvedély | Leidenschaft’ (Szily: NyÚSz.) | szenvedély 1820 szenvedély ’ua.’ (NSz.)

szenv † A: 1786 szenveimet (NSz.); 1787 szenyv (Szily: NyÚSz. 303) J: 1 1786 ’szenvedés | Leid’ (↑); 2 1843 ’szenvedély | Leidenschaft’ (Bugát: Szóhalm.)

szenveleg ∆ [1] A: 1831 e. szenvelyg (Szily: NyÚSz. Szemere Pál szavai a.); 1844 szenveleg (NSz.) J: ’〈magatartást, érzelmet stb.〉 kényeskedve színlel, mesterkélten viselkedik | affektieren, sich zieren’

A szócsalád alapja, a szenved fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű és a →csenevész, →senye, ill. a →senyved szócsaládjával állhat összefüggésben. A szóvég -d gyakorító képző.

A szenved szóhasadás. |  ⌂  A szenved tulajdonképpen a →senyved igének szóhasadás útján, párhuzamosan keletkezett ellenpárja. A szó eleji s ~ sz hangváltozáshoz vö. →sörény : →szőr, →sövény : →sző¹ stb. Az 1. jelentés lehetett az eredeti. Az 5. jelentéshez vö. ném. leiden ’vmi fájdalmasat megélő, átélő’ : er hat ausgelitten ’meghalt’.

A szenvedelem, szenvedély származékszavak. |  ⌘  A nyelvújítás korában keletkeztek.

A szenv elvonás. |  ⌘  A nyelvújítás korában a →szenved-ből lett elvonva.

A szenveleg tudatos szóalkotás. |  ⌂  A szenv-ből keletkezett tudatos szóalkotással. Avval is számolhatunk, hogy a szó a →szenved zárt tövéből keletkezett -leg gyakorító képzővel, az érzeleg (→érez), szédeleg (→szédül) stb. szavak analógiájára jött létre.

☞ TESz. szenveleg a. is; EWUng.→ csenevész, rokonszenv, senye, senyved, szenvtelen