szentimentális A: 1806/ sentimentalis (NSz.); 1815 legsentimentálabb (NSz.); 1816/ sentimentális (NSz.); 1844/ Szentimentális (NSz.) J: ’érzelmes; érzelgős | gefühlvoll; sentimental’

szentimentalizmus A: 1817 sentimentalismusra (NSz.); 1895 szentimentalizmussal (NSz.); 1910 Szentimentalizmus (Kursinszky: LatJsz.) J: 1 1817 ’érzelmesség, érzelgősség | Sentimentalität, Empfindsamkeit’ (↑); 2 1913/ ’〈főleg a 18. században és a 19. század elején〉 irodalmi és művészeti irányzat, amely a lágyan érzelmes helyzeteket és történeteket, érzelgős hangulatokat és az érzelmeik uralma alatt szenvedő hősöket kedvelte | Sentimentalismus 〈Richtung der Kunst und Literatur〉’ (NSz.)

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. sentimental, sentimentalisch; ang. sentimental; fr. sentimental; stb.: ’szentimentális’ | ném. Sentimentalismus; ang. sentimentalism; fr. sentimentalisme; stb.: ’szentimentalizmus’. A melléknév a lat.  (k.) sentimentum ’érzés, érzelem’ [< lat. sentire ’érez’] szóra megy vissza. A melléknév első adata az angolból, a főnév első adata a franciából való.  ⇒⌂  A magyarba a francia és a német nyelvből került.  ⇒⌂  A magyarba a franciából és a németből kerültek át.  ⌂  A szentimentális vagy latinosított szóvéggel jött létre a (R.) szentimentál  (1815: ↑) szóból, vagy a ném. sentimentalisch  (↑) hatására. A 2., főnévi jelentés az irodalom és a művészetek szavaként terjedt el. – A (R.) szentimentum ’(nemes) érzés, érzelem’ hatására alakult ki; a 2., főnévi jelentés az irodalom és a művészetek szavaként terjedt el.  ∼  A (R.) szentimentum ’(nemes) érzés, érzelem’  (1784/: NSz.) a középlatinból származik (↑).

☞ TESz.; NytudÉrt. 93: 20; EWUng.→ szentencia