személy A: 1214/ Scemel [szn.] (VárReg. 328.); 1372 u./ ʒemelben, ʒemelyere (JókK. 18, 148); 1416 u./¹ zèmel, zėmėlè (BécsiK. 172, 33); 1495 k. zo̗meľere (MNy. 6: 22); 1541 ʃʒemilit (Sylvester: ÚT. 1: 134); 1788 szeméj (NSz.); nyj. szëmíjj, szömél (ÚMTsz.); szëmíll (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’külső; alak, forma | Äußeres; Gestalt, Figur’ (↑); 2 1372 u./ ’képmás, kép | Bild’ (JókK. 148); 3 1372 u./ ’helyettes, képviselő | Vertreter’ (JókK. 34); 4 1405 k. ’egyén, ember | Mensch, Person’ # (SchlSzj. 40.); 5 1416 u./¹ ’arc, arculat; kinézés, tekintet | Gesicht; Aussehen, Blick’ (BécsiK. 35); 6 1519 ’nő | Frauensperson’ (DebrK. 205); 7 1525/ ’rossz erkölcsű nő | Hure’ (TörtTár 1908: 83); 8 1604 ’színész | Schauspieler’ (Szenczi Molnár: Dict. Actor a.); 9 1636 ’méltóság | Würde’ (NySz.); 10 1790/ ’〈viszonyt tükröző nyelvtani kategória, ill. alak〉 | Person 〈Grammatik〉’ # (NSz.); 11 1803 ’szerep | Rolle’ (NSz.); 12 1918 ’személyvonat | Personenzug’ # (MNy. 14: 256) Sz: személyű [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ zèmelo̗uèkèt (BécsiK. 117) | személyi 1604 Szemelyi (Szenczi Molnár: Dict.) | személyes 1636 Személyes (Kreszn.) | személytelen 1645 személytelen (NySz.) | megszemélyesít 1769 megszemélyesítetett [sz.] (MNy. 7: 420) | személyeskedik 1831 személyeskedés [sz.] (NSz.) | személyzet 1832 (Szily: NyÚSz.) | személyiség 1832 személyiség, személyiségét (TudGyűjt. 16/5: 41); 1833 személyiségöknek (NSz.) – De vö. 1645 személység [sz.] ’személyiség’ (NySz.)
Származékszó. | ⌂ A →szem szóból -l > -ly névszóképzővel; vö. →harkály, lapály (→lapos) stb.; vö. még →körtvély. Az embernek valamely testrésze vagy jellemzője segítségével való megjelölésére vö. →fej², →lélek stb., továbbá pl. lat. persona ’álarc; személy’. Az 5. jelentés lehetett az eredeti, ebből fejlődött ki az 1., 2. és 4. jelentés. A 3., 6., 8. és 9. jelentés a 4. jelentésre megy vissza. A 7. jelentés eufemizmus. A 11. jelentés a 8. alapján keletkezhetett. A 12. jelentés önállósulás a személyvonat (1860: NSz.) összetételből.