szelíd ‹nsz› A: 1372 u./ ʒeled; ʒewledſegre [sz.] (JókK. 150, 146); 1493 k. zeleedeketh (FestK. 40); 1506 megh zelydeite [sz.] (WinklK. 349); 1527 zylyg (ÉrdyK. 244); 1531 zelig (TelK. 380); 1532 zirigsegiro̗l [sz.] (TihK. 239); 1577 szelegÿtes [sz.] (KolGl.); 1635 sziléd (NySz.); 1805 szëlíd (NSz.); nyj. szölégy (MTsz.); szölíd (Bálint: SzegSz.) J: 1 1372 u./ ’békés, nyájas természetű, jámbor 〈személy, személyekkel kapcsolatos dolog〉; szelíd, kezes, jámbor 〈állat〉 | sanftmütig 〈Person〉; zahm 〈Tier〉’ # (↑); 2 1405 k. ’háziasított, tenyésztett 〈állat〉 | domestiziert’ (SchlSzj. 1679.); 3 1577 ’mérsékelt 〈intenzitású〉, enyhe; lágy 〈főleg nem a tapintással kapcsolatos érzékelésekre vonatkoztatva〉 | mäßig; sanft, weich’ (KolGl.); 4 1577 k. ’édes, lágy 〈íz〉; nemesített 〈növény〉 | süß, mild 〈Geschmack〉; veredelt 〈Pflanze〉’ (OrvK. 227, 482); 5 1778 ’megnyugtató, kellemesen ható 〈tárgy, jelenség〉 | beruhigend, angenehm wirkend’ (NySz.); 6 [ ~ tudomány(ok)] 1786 ’humán 〈tudomány〉 | zu den Humaniora gehörend’ (NSz.); 7 1793/ ’enyhe lejtésű 〈terep〉 | geneigt 〈Gelände〉’ (NSz.) Sz: szelídség 1372 u./ (↑) | szelídít 1456 k. ʒeledeÿtnek (SermDom. 1: 193) | szelídül [főleg meg~] 1527 meg zylygyewlnek (ÉrdyK. 216)

szelíd ‹ige› † A: 1575 meg ʃʒelidnénec (Heltai: Krón. Előb. II); 1670–1680 meg szelődni [sz.] (MNy. 47: 286) J: 1 1575 ’〈nép〉 fejletté, műveltté válik | sich entwickeln, gebildet werden 〈Volk〉’ (↑); 2 1670–1680 ’〈állat〉 megszelídül | zahm werden 〈Tier〉’ (↑)

Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  Nem dönthető el egyértelműen, hogy melyik az eredeti szófaja; vö. akad (→akaszt). Bár egyes származékok inkább deverbális jellegűeknek látszanak, az ige elszigetelt volta miatt másodlagos fejlődést sejtet; vö. →szabad.

☞ MNy. 47: 285; TESz.; EWUng.