szekta A: 1567–1568/ Sectánac (MNy. 66: 343); 1767 Sektái (NSz.); 1779/ szekták (NSz.) J: ’elkülönült kisebb 〈vallási, politikai stb.〉 csoport | Sekte, bes. religiöse Gruppe’ #

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. secta ’(politikai, filozófiai) alapelv, tan, cselekvési mód; vmely tan követői; párt; vallási közösség’ [< lat. sequi ’követ’].  ≋  Megfelelői: ném. Sekte; fr. secte; stb.: ’szekta’.  ⌂  A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö. →salétrom stb.; az sz-es alakhoz vö. →szeptember stb.

TESz.; EWUng. perzekutor, szekunda, szociális