szekerce A: 1469 Zekerce [szn.] (OklSz.); 1528 sekertze (MNy. 31: 127); 1833 k. Szekértze (NSz.); 1863 szekörczéjit (Kriza [szerk.] Vadr. 455); nyj. szekërce (ÚMTsz.) J: ’rövid nyelű, faragó szerszám | Beil’
Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. | ≡ Szbhv. sjekirica; szln. sekirica: ’kis balta, szekerce’ [vö. szbhv. sjekira, ill. szln. sekira: ’balta, fejsze’]. Vö. még óe. szl. sekyra; szlk. sekera; or. секира; stb.: ’ua.’. ⌂ A szekerce alak a szláv szó harmadik nyílt szótagjában végbement magánhangzó kiesésével, valamint hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 495; TESz.; EWUng.→ szécs