szeccel ∆ A: 1521 Zeczelzek (OklSz.); 1548 szeczelt (RMKT. 4: 172); 1550 zekchel (OklSz.); 1551 Settzel ʒeek (RMNy. 2/2: 84); 1590 Seczely szeek (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 197); 1635 szeszel szeket (OklSz.); 1700 teczeles szék [sz.] (NytudÉrt. 88: 16); 1793 zettzél széken (NSz.); 1816 szëczël (NSz.) J: 1 1521 ’szék; karosszék | Stuhl; Armsessel’ (↑); 2 1548 ’trónszék | Thronsessel’ (↑); 3 1585 ’szószék; tanszék | Sprechbühne, Kanzel; Lehrstuhl’ (Cal. 172); 4 1585 ’hordszék | Tragsessel’ (Cal. 454)
Német (f.-ném.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) sessel ’szék, karosszék; trónszék; hordszék’, (baj.-osztr.) seßel, setzel ’kipárnázott karosszék’, (h. kor. úfn.) sessl ’ua.’, – ném. (au.) Sessel ’ua.’ [indoeurópai eredetű; vö. lat. sella ’ülés, szék’; or. седло ’ülés, nyereg’; stb.]. – Gyakran a szeccelszék ’fotelszék’ (↑) tautologikus összetételben fordul elő.