szavat × A: 1213/ Equizuhada (VárReg. 168.); 1337/ Zuuat [szn.] (OklSz. zuvat a.); 1570 szavatyot (Nyr. 26: 58); 1755 zavutyot (MNy. 66: 106); 1779 szavatnak (Nyr. 44: 128) J: 1 1213/ ’a vád v. gyanú önmagáról való elhárítása | Ablenkung der Anklage od. des Verdachtes von sich’ (↑); 2 1570 ’vád, rágalom, pletyka | Beschuldigung, Verleumdung, Klatscherei’ (↑); 3 1838 ’pletykázó, fecsegő személy | Zuträger, Lästerzunge’ (Tsz.)
szavatos A: 1239 Zuodus (OklSz.); 1444 zowathos (OklSz.); 1565 szavatossag [sz.] (NySz.); 1621 Szavattyús (Szenczi Molnár: Dict.); 1668 szavatyossát (Nyr. 26: 58); 1721 zavatyos (MNy. 58: 231) J: ‹fn› 1 1239 ’az, akire a perben mint a vád elhárítójára, mint kezesre hivatkozni lehet | Gewährsmann, Streitgehilfe 〈vor Gericht〉’ (↑); 2 1767 ’a lopás feljelentője | Anzeiger eines Diebstahls’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Szavattyús a.) | ‹mn› 1621 ’hangoskodó, bőbeszédű | lärmend, redelustig’ (↑) Sz: szavatosság 1565 ’kezesség; garancia | Bürgschaft; Garantie’ (↑)
szavatol A: 1807 szavatolni [sz.] (NSz.); 1833 szovatolni [sz.] (Fogarasi: Műsz. Evictor a.); 1835 Szuvatló [sz.] (Kassai: Gyökerésző 4: 463); 1838 Zuvatolni [sz.] (Tsz.) J: 1 1807 ’szavatosságot vállal, kezeskedik | Gewähr leisten, haften’ (↑); 2 1811/ ’szaval | hersagen’ (NSz.); 3 1822 ’szavaz | votieren, abstimmen’ (NSz.); 4 1835 ’rágalmaz; pletykát terjeszt | verleumden; Gerücht, Klatsch zutragen’ (↑); 5 1838 ’tolvaj után nyomoz | nach dem Dieb fahnden’ (↑)
A szócsalád alapja, a szavat szláv jövevényszó, esetleg a szerbhorvátból. | ≡ Szbhv. (R.) svod; – cseh (R.) svod; le. (R.) zwód; or. (R.) изводъ, съводъ: ’a lopás vádjának önmagáról való elhárítása, az ártatlanság bizonyítása az igazi tettesre való utalással’ [< szláv *iz, ill. *sъ [igekötő] + *vod- ’vezet’; az összetett szó tulajdonképpeni jelentése ’‹a gyanú› elvezetése’]. Jogi műszóként csak az idézett szláv nyelvekben él. – A szerbhorvátból való származtatás mellett szól, hogy néhány jogi terminus (→per¹, →poroszló stb.) a déli szláv nyelvekből származik. ⌂ A szóvég zöngétlenedése és palatálissá válása a magyarban következett be. ⊚ A szavat ma az erdélyi nyelvjárások szava.
A szavatos és a szavatol származékszavak. | ⌂ Valószínűleg névszóképzős, ill. igeképzős származékok. – A jelentések alakulásában szerepet játszott az is, hogy a nyelvérzék mindkettőt a →szó származékának érezte. A szavatos ma leginkább a szavatosság származékban használatos. – Az 1835-ös szavatol adat az [1]-es tőtípus hatását tükrözi.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 493; TESz. szavatos a.; EWUng.→ vajda