szaval A: 1806/ szavallyák [l-j] (NSz.); nyj. szoval (MTsz.) J: 1 1806/ ’élőszóval elmond, előad | mündlich erzählen, vortragen’ (↑); 2 1818 ’〈verset, drámai szöveget stb.〉 művészi igénnyel előad | 〈künstlerisch〉 deklamieren, rezitieren’ # (NyF. 76: 37); 3 1825 ’szavaz | abstimmen’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Mehrheit a.); 4 1834 ’szónokol, beszédet mond; üres frázisokat pufogtat | eine Rede halten; Phrasen dreschen’ (Kunoss: Szóf.); 5 1894 ’sokat beszél; felesel | schwatzen; Widerreden’ (Nyr. 23: 578) Sz: szavalat 1823 szavallatok ’szavazat | Wahlstimme’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Mehrheit a.); 1834 ’szónoklat, versmondás stb. | Rede; Rezitation’ (Kunoss: Szóf.)
Származékszó. | ⌂ A →szó ’beszéd’ szav- tőváltozatából jött létre-l igeképzővel. A nyelvújítás korában került be az irodalmi nyelvbe.
☞ TESz.; EWUng.→ szó