szalvéta A: 1663 Serviettét (Horváth M.: NEl. szerviett a.); 1758 szervietták (Horváth M.: NEl. szerviett a.); 1783 serveták (MNy. 65: 478); 1813 Sálveták (MNy. 65: 477); 1815 Szalvét (MNy. 65: 477); 1815 szervétát (NSz.); 1876 szalvéta (NSz.); nyj. szalvetta, szërv͜͜iéta (ÚMTsz.) J: ’étkezéskor a száj és kéz törlésére szolgáló asztalkendő | Serviette’ #
Vándorszó. | ≡ Ném. Serviette, (baj.-osztr.) salvet, salvet(t)e, (R.) servet; fr. serviette; ol. (Cortina d'Ampezzo) salviéta, (rom.) salviétta, (R.) salvetta; szbhv. salvet; or. салфетка; stb.: ’szalvéta’, a franciában és az olaszban ’törülköző, kéztörlő’ jelentésben is. Vö. még lat. (k.) salvieta ’szalvéta’. A franciából terjedt el [< fr. servir ’szolgál; szolgál (vmire), tálal stb.’]. ⇒⌂ A magyarba a németből, a franciából és az olaszból került.
☞ TESz.; EWUng.→ szervíroz