szalmiák A: 1557 szalamyakot (OklSz.); 1564 szalamiát (Nyr. 43: 83); 1745 Szalamiák (NSz.); 1780 salamiák (NSz.); 1784 szalmiákspiritusz (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 295); 1793 szalomiaval (NSz.); 1794 szalamina-sónak (NSz.); 1852 szalmiaksót (NSz.) J: ’ammóniumklorid | Salmiak’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Salmiak, (h. kor. úfn.) salmaniackh: ’ammóniumklorid’ [< ném. (R.) salarmaniak, salarmoniac ’ua.’ < lat. (k.) sal Armaniakum, sal Armoniacum ’ua.’, tkp. ’örmény só’]. A vegyületet az Elbrusz vidékén, a perzsa hódoltság alatt álló Örményországban (vö. lat. Armenia [hn.], (k.) Armania [hn.]) találták. A szalmiák középlatin megnevezését a lat. sal ammoniacum ’ammóniasó’ váltotta fel. ≋ Megfelelői: ang. salmiac; fr. (R.) salmiac; stb.: ’szalmiák’. ⌂ A szalamia változat a többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával keletkezett. ∼ Idetartozik: szalalkáli ’szarvassó, ammóniumkarbonát’ (1890: Nyr. 19: 238), amelynek alapja a lat. (h.) sal alcali ’ua.’, tkp. ’alkálisó’.