szalma A: 1086 Zalamadi [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 252); 1243/ ? Zalmapataka [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 519); 1336 Zalmad [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 525); 1395 k. ʒalma (BesztSzj. 446.); 1575/ ʃʒálma (Assz. A2b); 1788 Szolma, szóma (MNy. 5: 287) J: 1 1086 ’gabonafélék és más szálas növények szára, levelei főleg száraz állapotban | Stroh’ # (↑); 2 [jelzői értékben is] 1604 ’üres, tartalmatlan, semmitmondó része vminek | leerer, inhaltloser Teil einer Sache’ (NySz.); 3 1943 ’szalmaözvegy | Strohwitwe(r)’ (NSz.) Sz: szalmás 1366 Zalmaszÿgethe [hn.] (MNy. 10: 426)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. slama; szlk. slama; or. солома; stb.: ’szalma’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. κάλαμος ’cső, nád’; lat. culmus ’fűszál, gabonaszár’; stb.].  ⌂  A szalma alak kialakulásmódjához vö. →szilva, →szolga stb. A 3. jelentés önállósulással keletkezett a →szalmaözvegy-ből.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 486; TESz.; EWUng.→ kalamáris, szalmaözvegy