szalad¹ A: 1372 u./ elky ʒalada (JókK. 60); 1538 ʒalÿagÿel [d-j] (Pesti: Nomenclatura H1); 1552 elszallad (NySz.) J: 1 1372 u./ ’szökik, menekül | fliehen, flüchten’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’fut; siet, gyorsan halad | laufen; eilen’ # (BécsiK. 171); 3 [főleg meg~] 1552 ’lendületbe jön | in Schwung kommen’ (Heltai: Dial. E3a); 4 1907/ ’〈idő〉 gyorsan múlik | schnell vergehen 〈Zeit〉’ # (NSz.); 5 1962 ’〈konyha, lakószoba〉 nagyon rendetlen állapotban van | durcheinander sein 〈Raum, Zimmer〉’ (ÉrtSz.) Sz: szaladás 1416 u./¹ èl zaladaſomon (BécsiK. 39) | szaladoz 1575 haza szalladoszanac vólna (NySz.) | szaladgál 1776/ szaladgált (NSz.)
szalaszt A: 1474 ki ʒalaʒtondotok (BirkK. 4) J: 1 [főleg ki~] 1474 ’akaratlanul kiereszt | entschlüpfen lassen’ (↑); 2 1519 ’elenged; elereszt, megereszt, meglazít | hinablassen; nachlassen’ (JordK. 303); 3 [el~] 1519 ’engedi, hogy elszakadjon | loslassen, entlaufen lassen’ # (CornK. 116); 4 1575 ’menekülésre kényszerít; futtat | in die Flucht schlagen; laufen lassen’ (NySz.)
szalajt A: 1693 szalajtyák [t-j] (Gyöngyösi: ÖK. 2: 26) J: 1 1693 ’menekülésre kényszerít; futtat | in die Flucht schlagen; laufen lassen’ (↑); 2 1919 ’〈magzatot〉 elhajt | abtreiben 〈Leibesfrucht〉’ (Ethn. 30: 90)
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. zürj. (V.) ćue̮d- ’nyugtalanít, felingerel’, (P.) ćuvav- ’elhalad vmi mellett, elmúlik ‹az időre is›’; ? votj. ćulal- ’keresztülfúr, átszúr’; finn suota ’üzekedő kancanyáj’, suoti- ’üzekedő’; lp. (norv.) cuođđe- ’a nyájon kívülre megy réntehenet keresni (a rénszarvas párzás idején)’; – ? jur. sāje- ’dürög’ [fgr. ? uráli *ćaδa vagy *śaδa: ’futás; üzekedési időszak; felgerjedt, párzásra kész; fut, szalad’]. ⌂ A szó belseji *δ > m. l változáshoz vö. →álom, →nyél stb. A jelentések összefüggéséhez vö. →fut, →ívik¹; Vö. még vog. (FL.) χajt- ’fut, szalad; felgerjedt, párzásra kész’; ném. laufen ’szalad’ : belaufen ’meghág’, läufig ’felgerjedt, párzásra kész’; stb. A szóvégek -d gyakorító képző; -szt, -ajt műveltető képzők (az -ít képző eredeti alakja); vö. →fakad : fakaszt : fakajt.
☞ Vir. 1944: 33; TESz.; MSzFE.; UEW. 3: 7; EWUng.UN UEW. № 49