szakramentum A: 1559 Sacramentomoknac (Sztárai: ComLep. 3); 1594 e. Sacramentumokat (Balassi: Camp. 55); 1767 Sákramentomi-képen [sz.] (NSz.); 1889 szakramentumokkal (NSz.); 1892 szekrementom (Kovács Gy.: LatEl. 41); 1898 sakrámentom (Rell: LatSz. 51); nyj. sekrementom, szekremëntom (ÚMTsz.) J: 1 1559 ’szentség | Sakrament’ (↑); 2 1592 ’vmi nagy tiszteletben álló, mélyen tisztelt személy v. dolog | etw Hochverehrtes’ (MNy. 79: 248) R: szakramentumát [a ~át!] 1905 ’〈indulatszószerűen, káromkodásként:〉 a szentségit! | 〈zum Ausdruck eines Fluches〉’ (MNy. 1: 227)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. sacramentum ’hűségeskü, fogadalom’, (e.) ’vallási titok, kegyelmet közvetítő rituális aktus’ [< lat. sacrare ’megszentel, felszentel’ < lat. sacer ’szent’].  ≋  Megfelelői: ném. Sakrament; fr. sacrement; stb.: ’szakramentum’.  ⌂  A régi és nyelvjárási változatok s-ező alakjaihoz vö. →salétrom stb. Az sz-es alakhoz vö. →szeptember stb., azonban a németből átvett →szakrament hatása sem elhanyagolható.

☞ TESz.; EWUng.→ sekrestye, szakrament