szabad ‹nsz› A: 1082/ kyralʒobodÿ [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 200894); 1082/ Ʒabadheg [hn.] (MNL (OL) Dl. 201021); 12. sz. vége/ zoboducha [sz.] (HB.); [1237–1240] Zubud [szn.] (PRT. 1: 772); 1249/ Zabady [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 404); 1533 Sabat (Murm. 606.) J: ‹mn› 1 12. sz. vége/ ’nem gátolt, nem korlátozott, mentes | frei’ # (↑); 2 1476 k. ’megengedett | erlaubt’ # (SzabV.); 3 1832 ’〈mondatszóként〉 tessék, be lehet jönni | herein!’ # (NSz.) | ‹fn› 1 1326 ’vmitől való mentesség, privilégium | Freiheit, Privileg’ (↑); 2 [ma csak inesszívusz- v. illatívuszraggal] 1801 ’a szabad természet, a szabad levegő | das Freie’ # (NSz.) Sz: szabadít 12. sz. vége/ (↑) | szabadság 13. sz. eleje/ ſcobodſagut ’az az állapot, helyzet, lehetőség, amelyben vki, vmi szabad | Freiheit’ (KTSz.); 1575 ’szabadidő | freie Zeit’ (Heltai: Krón. 104a); 1783 ’nem munkával töltött v. kötelezettséggel töltött, szabadon felhasználható idő | Urlaub’ (NSz.) | szabadul 1372 u./ meg ʒabadolnÿ [sz.] (JókK. 77) | szabadítás 1395 k. ? ʒabgatas (BesztSzj. 160.); 1493 k. megh zabadeẏthasra (FestK. 22) | szabadulás 1416 u./¹ zabadolas (BécsiK. 236) | szabadulat 1416 u./² ʒ́abadolatot ’ki-, megszabadulás | Freikommen’ (MünchK. 55rb) | szabadalom 1826 szabadalma (NSz.) R: szabadjára 1771 szabadjára (NSz.)

szabad ‹ige› A: 1767 szabadgya [d-j] (MNy. 40: 153); 1767 szabadna (MNy. 40: 153) J: 1 1767 ’hagy, enged | erlauben’ (↑); 2 1767 ’lehet, meg van engedve | es ist jmdm erlaubt’ # (↑)

A szócsalád alapja, a szabad névszó szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. svobodь ’szabad’ [< szláv *svo- ’saját, tulajdon’, eredeti jelentésében ’saját maga felett rendelkező’]. Az élő szláv nyelvekből csak továbbképzett alakban mutatható ki: blg. свободен; cseh svobodný; or. свобод(е)н(ый); stb.: ’szabad’. Vö. még szbhv. slobodan; szlk. slobodný; stb.: ’ua.’.  ⌂  Minthogy a magyarba a továbbképzés nélküli alak került, igen korai átvételről van szó. Az 1. jelentés valószínűleg a szabadság származékszó alapján keletkezett; vö. →kór. A 2. főnévi jelentés önállósodás útján alakult ki egy szabad ég alatt  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Subdiália a.) típusú szókapcsolatból. A szabadjára megszilárdult ragos alakhoz vö. szabadjában ’szabad ‹határozószó›’  (1621: Szenczi Molnár: Dict.). – A névszó > ige szófajváltás alapja a 2., melléknévi jelentéshez kapcsolódó állítmányi használat; a 3., melléknévi jelentés az állítmányi szerep révén valamelyest közelebb áll az igéhez. A szófajváltáshoz vö. 1526 nem zabad wolna ’nem lenne szabad’  (SzékK. 72); a szabad itt még melléknévként fordul elő. A teljes szófajváltás akkor ment végbe, amikor a szabad-hoz feltételes módjel, főnévi igenévképző és igei személyjel járult. Az ige ragozási sora nem teljes, ma jobbára csak a szabadna (feltételes mód, E/3. személy) és a szabadjon (felszólító mód, E/3. személy) fordul elő.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 263; Kniezsa: SzlJsz. 484; MNy. 53: 52, 66: 29; TESz.; EWUng.→ szabadkőműves, szabadlábra, szabados, szabódik, szesztra