sóska A: 1430 k. sosca (SchlGl. 2165.) J: 1 1430 k. ’hosszúkás, lándzsás levelű, savanyú ízű növény | Sauerampfer’ # (↑); 2 1525 k. ’borbolya | Berberitze’ (MNy. 11: 38); 3 19. sz. második fele ’szőlőkacs | Weinranke’ (ÚMTsz.)
Származékszó. | ⌂ A sós (→só) szóból keletkezett kicsinyítő képzővel. Az elnevezés alapja a →savanyú és a →só közötti etimológiai összefüggés. A ’savanyú’ és a ’sós’ ízérzetének összefüggéséhez vö. sóstej ’savanyútej’ (1577: KolGl.). Hasonló szemlélethez vö. finn suolaheinä ’sóska’ (< suola ’só’ + heinä ’fű’). A 2. és a 3. jelentés az eredeti 1. jelentésből fejlődött ki. ∼ A növény további, részben régi megnevezései, ugyancsak a →só alapján: sósgyán ’sóska’ (1531–1532: ItK. 87: 662); (R.) sóslórum ’lósóska’ (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 22) stb.
☞ MNy. 27: 115; TESz.; EWUng.→ ló-, madár-, sóUN UEW. № 101