sódar × A: 1422 Sodor [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1432 soldor (OklSz.); 1449 Sodar [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 848); 1456 Solder (SermDom. 2: 486); 1528 soldar (OklSz.); 1548 sodar (OklSz.); 1560 k. sooldar (GyöngySzt. 2054.); 1578 sodort (Bornemisza: ÖrdKís. 133); 1600 k. sódora (Radvánszky: Szak. 60); 1673 sódarokat (NySz.); 1685 sódér (NySz.); 1719 sóderom (Nyr. 71: 26); 1789 zsódért (NSz.); 1794 sódór (NSz.); 1872 sódėrom (Nyr. 1: 421); nyj. zsoldért (ÚMTsz.) J: 1 1422 ’váll, lapocka; emlős állat, főleg disznó (mellső) combja, sonkája | Schulter(blatt); (Vorder)schinken’ (↑); 2 1914 ’oldalas | Rippenfleisch’ (ÚMTsz.)
Német (k.-ném.) jövevényszó. | ≡ Ném. (k.-ném.), (h. kor. úfn.) scholder ’lapocka; sonka’, (szász Sz.) ṣ̌oldr ’váll’, (E.) šoldər ’ua.; sonka’, – ném. Schulter ’váll’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. σκέλος ’comb’; litv. kulnìs ’sarok’; stb.]. ⌂ A hazai középnémet nyelvjárásokból került a magyarba. A két veláris magánhangzót tartalmazó változatok hanghelyettesítéssel keletkeztek, a 2. jelentés metonimikus névátvitellel jöhetett létre.