sért A: 1355/ Sertew [sz.] [szn.] (MNy. 10: 328); 1372 u./ megnem ſert (JókK. 151); 1416 u./² meg ſèꝛtèned (MünchK. 58ra); 1493 k. meg seertezs (FestK. 408) J: 1 1372 u./ ’erőszakos külső behatással vmely élőlénynek sebet, fájdalmat okoz | verletzen’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’önérzetében, érzéseiben súlyosan megbánt | beleidigen’ # (BécsiK. 49); 3 1519 ’kárt tesz vmiben | beschädigen’ (JordK. 57); 4 1664/ ’vmely tárgy felületén karcolást, zúzódást okoz | anritzen, anquetschen’ # (NySz.); 5 1784 ’〈vmely elvet, eszmét, érdeket〉 támad, tagad | bebestreiten, (Interessen) schädigen’ (NSz.); 6 1806/ ’〈erőteljes külső hatás〉 vmely érzékszervet bánt, zavar | (das Auge, die Ohren) beleidigen’ # (NSz.) Sz: sérteget 1585 láb sértoͤgetoͤ [sz.] (Cal. 151) | sértődik [főleg meg~] 1643 meg-ſértoͤdvén [sz.] (Comenius: Jan. 52)
sérik † A: 1372 k./ ſeregnelkewl [sz.] (JókK. 147); 1748 sér (NySz.); 1874 sérik [▽]; szérik [▽] (Nyr. 3: 4) J: ’megsérül | verletzt werden; weh tun’ Sz: séreg 1372 u./ ’testi sérülés | Körperverletzung’ (↑) | sérés 1506 ſereſnek ’(meg)sebzés, sérülés | Verletzung’ (WinklK. 256)
sérszik † [2/3] A: 1416 u./¹ nem ſèreznèc meg (BécsiK. 206); 1416 u./² meǵſeꝛʒ́ic [▽]; ſèꝛʒicm̄ǵ (MünchK. 97ra, 193); 1513 megnem seruec (NagyszK. 222); 1519 megh ſerw̏th [d-t] (JordK. 25); 1531 ſerwgyen [d-j] (ÉrsK. 5); 1863 siérszik (Kriza [szerk.] Vadr. 515) J: 1 1416 u./¹ ’megsérül | verletzt werden’ (↑); 2 1577 k. ’sérvet kap | sich einen Bruch heben’ (OrvK. 291)
sérelem [4] A: 1372 u./ ſerelmeben, ſerelmnek (JókK. 65); 1416 u./¹ ſèrèlem (BécsiK. 251); 1493 k. seerelmbe (FestK. 407); 1519 k. serelo̗m (DebrK. 123); 1529 e. seremnekwl (VirgK. 32) J: 1 1372 u./ ’testi sérülés, fájdalom, kín | Körperverletzung, Schmerz’ (↑); 2 1372 u./ ’lelki fájdalom | Leid, seelischer Schmerz’ (JókK. 156); 3 1761 ’méltánytalanság, jogi hátrány | Unbill, Unrecht, Nachteil’ # (NSz.); 4 1971 ’sérv | Bruch, Hernie’ (NytudÉrt. 72: 77) Sz: sérelmes 1372 u./ ſerelmes (JókK. 159) | sérelmez 1838 sérelmezése [sz.] ’sért, bánt | verletzen’ (Századunk 1838. ápr. 26.: 267); 1906 ’sérelmesnek talál, sérelmesnek nyilvánít | sich beschweren, als Unrecht beklagen’ (MNy. 3: 137)
sérül A: 1474 meg ſerǔtt [l-t] (BirkK. 3); 1562 sérülésrül [✐] [sz.] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 308); 1616 Meg seruͤlt vala (NySz.) J: 1 1474 ? ’megbántódik, lelki sértést szenved | beleidigt werden’ (↑), 1616 ’ua.’ (↑); 2 1562 ’sérvet kap | sich einen Bruch zuziehen’ (↑); 3 1702 ’testi sérülést szenved, megsebesül | verletzt werden’ # (NySz.); 4 1786 ? ’megrongálódik 〈tárgy〉 | beschädigt werden 〈Gegenstand〉’ (NSz.), 1841 ’ua.’ (NSz.)
A szócsalád alapja, a sérik örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) ćärk- ’sajnál’, (Szo.) śāriγ- ’bánt’; osztj. (Trj.) ťerəγ-, (Kaz.) śarı̆- ’fáj’; finn särke- ’széttörik, szétroncsol, szétzúz; fáj’; lp. (L.) tjier'kē-, tjär'kē- ’méretre vág, lekerekít, kikerekít ‹lábbelit›’ [fgr. *ćärke- ’eltörik, eltör ‹tárgyatlan, tárgyas igeként is›; fáj’]. ⌂ Az ’eltörik, eltör’ > ’fáj’ jelentésváltozás az alapnyelvben mehetett végbe; a jelentéséhez vö. →fáj. A szó belseji *rk > m. r változáshoz vö. →jár, →nyír³ stb.
A sérszik, sért, sérül, sérelem származékszavak. | ⌂ A sérik-ből keletkeztek -sz gyakorító képzővel, -t műveltető képzővel, -ül visszaható képzővel, ill. -elem névszóképzővel. ∼ Idetartoznak, esetleg a sérik-ből -z gyakorító képzővel: (R.) sérez ’megsebez, megsebesít’ (1573: MNy. 63: 93), sérzik ’fáj’ ( (1845/: NSz.). ≁ Az obi-ugor ’ég, elég, megég ‹tárgyatlan ige›’ jelentésű szavak aligha tartoznak ide.
☞ Paasonen: s-Laute 25; TESz.; NyK. 80: 377; UEW. 33; EWUng.→ sérvésUN UEW. № 58