sátor [4] A: [1200 k.] Saturholmu [hn.] (An. 15.); 1372 u./ ſatorokot (JókK. 125); 1848/ sátrait (NSz.) J: 1 [1200 k.] ’szétszedhető vázra feszített, bőrből, ponyvából stb. összeállított építmény | Zelt’ # (↑); 2 1779/ ’fának sűrű, árnyékot adó koronája; lugas | Laubhütte; Gartenlaube’ (NSz.); 3 1782 ’fedél, kupola, kupak; a koponyának egy bizonyos része | Deckel, Kuppel; ein gewisser Teil des Schädels’ (NSz.); 4 1961 ’〈vasúti (gőz)mozdonyon〉 a mozdonyvezető és a fűtő tartózkodási helye | Führerstand auf der Lokomotive’ (ÉrtSz.) Sz: sátoros 1265 Saturus [hn.] (OklSz.) | sátoroz(ik) 1645 sátorozott (Szily: NyÚSz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. čatı̈r; CC. čatı̈r; kkalp. šatı̈r; stb.: ’sátor’ [bizonytalan, esetleg iráni eredetű (↓)]. Vándorszóként óriási területen elterjedt volt; vö. újperzsa čādir, čādur; osz. catyr; arab šādir; or. шатёр; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *čatı̈r. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö. →sarló, →som² stb. Az 1. jelentés az állandó harckészültséget feltételező nomád életmódra vonatkozott. A 2–4. jelentések metaforák.  ⌂⇒  A magyarból: blg. шатьр; szbhv. šator; szlk. šiator; rom. șatră; stb.: ’ua.’.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; MNy. 49: 313; NyK. 56: 93; TESz.; Ligeti: TörK. 57; EWUng.→ csat