ság † A: 1075/ Sagi [hn.] (MonStrig. 1: 57); 1138/ Sagu [hn.] (MNy. 32: 131); 1193 Sag [hn.] (ÓMOlv. 54); 1209 Sach [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 899); 1274 Sah [hn.] (MNy. 9: 357); 1333–1335 Mezeusak [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 184) J: 1 1075/ ’domb; halom | Hügel; Erhöhung’ (↑); 2 1193 ? ’berek; erdő | Hain; Wald’ (OklSz. berek a.)

Vitatott eredetű. | 1 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. ? vog.  (T.) ćakə·l ’halom, rakás ‹pl. széna›’, (AK.) śaχəl ’sziget ‹a réten, mocsáron›’; cser.  (KH.) cǝ̑ŋγa ’térdkalács’, (U.) ćoŋγa ’dombcsúcs’; md.  (M.) ćonga ’sziget’ [fgr. *ćᴕŋka ’domb’].  ⌂  Ez esetleg a →ség feltehető finnugor alapnyelvi előzményének veláris változata lehet; a vokalizmushoz vö. →mál ~ →mell. A szó belseji *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →ség, →szeg¹ stb. A szó csak földrajzi nevekben őrződött meg; vö. →ség. A helynevekből kikövetkeztetett eredeti közszói jelentése az 1. jelentés lehetett, ebből alakulhatott ki metonimikus úton a megbízható adatokkal nem alátámasztható 2. jelentés. 2 Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) schache ’magában álló erdőrész; erdőszél, erdőnyúlvány’, (R.) ’ua.; hegynyúlvány, előhegység; földnyelv; vízparti cserjés’, (baj.-osztr.) schachen ’erdőcske, magában álló erdőrész, erdőmaradvány’ [valószínűleg germán eredetű; vö. izl.  (óizl.) skōgr ’erdő’; ang.  (óang.) sceaga ’bozót, cserjés’; stb.].  ⌂  E származtatás szerint a régi Ság, Sák helynevek (↑) ch > k (> g) hanghelyettesítéssel keletkeztek, és a jelentések az átadó nyelvekből származnak. ▣  ⌂  Mindkét magyarázatnak jelentős nehézségei vannak. Nem teljesen kizárt, hogy a ság szóban egy örökség és egy jövevényszó egyesült. – A szó már a 14. század előtt kikophatott. – Lehetséges, hogy a ság a -ság ~ -ség képző előzménye; vö. 12. sz. vége uımadſaguc-mıa ’ima’  (HB.); 13. sz. vége ſcuӡ ſegnec ’szűz(i)esség’  (ÓMS.).

☞ MNy. 7: 168, 9: 356, 46: 120; TESz.; UEW. 47, 838; EWUng.→ ségUN UEW. № 85; UEW. № 1734; UEW. № 65