sáfó × A: 1577 saphol (KolGl.); 1587 Safolyok (OklSz. saffël a.); 1600 k. saffelt (Radvánszky: Csal. 3: 40); 1870 sáfó (CzF. sáf a.) J: ’(kisebb) faedény; dézsa, sajtár, rocska stb. | kleines hölzernes Gefäß’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) scháffəl, scháffl ’fából készült kis edény’ [< ném. Schaff ’fából készült, nagy űrtartalmú, nyitott edény’; vö. →sáf]. ≋ Megfelelői: (részben magyar közvetítéssel): szbhv. (N.) šȃfolj; szlk. šafeľ: ’fából készült kis edény’. ⌂ A sáfol, sáfó változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. – A (N.) safli ~ sáfli ’dézsa, sajtár’ a bajor-osztrák szó újabb külön átvétele; az alaktanához vö. régöly : →rigli, →sámli : →zsámoly stb. ≁ Az 1300 Safel [szn.] (MHH. 1: 180) adat a →zafír-hoz tartozik.
☞ TESz.; EWUng.→ sáf