suhancár † A: 1491 Swaynczar (OklSz.); 1495 k. Swanczarnak (OklSz.); 1549 swhanczar (OklSz.); 1556 swonchar (OklSz.); 1792 suantzár (NSz.) J: ‹mn› 1 1491 ’svájci | schweizerisch’ (↑); 2 1668 ’karcsú, nyúlánk | (baum)schlank’ (MNy. 8: 363) | ‹fn› 1 1495 k. ’testőr, ajtónálló | Leibgardist, Türhüter’ (↑); 2 1559 ’svájci személy | Schweizer’ (Székely I.: Krón. 164b); 3 1645 ’siheder | junger Bursche, Bengel’ (NySz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) schweizer ’svájci személy; fejő’, (R. baj.-osztr.) schweinzer ’ua.’, (h. kor. úfn.) sweyczer, schweintzer ’svájci zsoldos’, – ném. Schweizer ’svájci ember; fejő; ajtónálló, portás; (svájci) gárdista’ [< ném. Schweiz  [hn.]]. A középkorban a svájciak számos országban teljesítettek szolgálatot testőrként és ajtónállóként.  ⌂  A magyar hangalak a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és h hiátustöltővel keletkezett. Az ár végződéshez vö. →bognár, →kalmár stb. A melléknévi 2. és a főnévi 3. jelentés alapja, hogy a középkori testőrök főleg magas, sudár, fiatal emberek voltak.

☞ MNy. 8: 362; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ suhanc