sudár A: 1545 k. súdár [?✐] (RMKT. 4: 80); 1685 sudárival (NySz.); 1782 sudar (NSz.) J: ‹mn› 1 1545 k. ? ’suhogós, csípős 〈vessző, pálca〉 | rauschend, scharf 〈Gerte〉’ (↑), 1748 ’ua.’ (NySz.); 2 1545 k. ? ’hosszú, egyenes | lang, gerade’ (↑), 1771 ’ua.’ (NSz.); 3 1792 ? ’nyúlánk, karcsú; felfelé törő, magas | schlank; hoch’ (Baróti Szabó: KisdedSz.), 1808 ’ua.’ (Sándor I.: Toldalék) | ‹fn› 1 1685 ’napsugár | Sonnenstrahl’ (↑); 2 1792 ’ostorhegy | Schwippe’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1805 ’fa, bokor magasba nyúló része | aufstrebender, gerader Teil eines Baumes, eines Busches’ (NSz.); 4 1838 ’kútostor | Brunnenstange’ (Tsz.)

Származékszó. |  ⌂  A súd (→suvad) igeváltozatból keletkezett -ár névszóképzővel; vö. →határ, →kopár stb. A jelentésekhez vö. →sugár, amely a →súg és →suvad igék összefüggésére tekintettel a sudár párhuzamos alakja.  ≁  Nem tartozik ide a (R.) sudár keszkenő ’verejtéktörlő kendő’  (1519: JordK. 771) szószerkezet első tagja; ez a lat. sudarium ’ua.’ szóból származhat. A szerkezet tagjai tautológiás kapcsolatot alkottak, amelyben a magyar elem (→keszkenő) csatlakozása segítette társának a meghonosodását; valamelyest hasonló esetként vö. kőszikla (→szikla).

☞ NéNy. 4: 70; Nyr. 61: 135; MNy. 50: 279; TESz.; EWUng.→ sugár, suvad