stelázsi × A: 1774 Stellásy (Bálint: SzegSz.); 1809 stelázsi (MNy. 71: 251); 1835 Stellage (stellázs) (Kunoss: Gyal. 102); 1844 stelás (MNy. 71: 251); nyj. stëlázsli (Imre: FelsSz.); stelizsit, sztelázsi, talázsi, tëlȧjzsli (ÚMTsz.) J: ’polcos állvány | Regal, Gestell’
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném. (au.) Stellage, (B.) stellaschi: ’polcos állvány’ [< holl. stellage ’állvány’ < holl. stellen ’állít’ a franciából átvett -age névszóképzővel]. ≋ Megfelelői: szbhv. štelaža; cseh šteláž; stb.: ’polc’. ⌂ A változatok többszörös átvételre utalnak. Egyes változatok hangrendi kiegyenlítődéssel jöttek létre. A li végződésű nyelvjárási alakok a →cetli, →hecsedli stb. analógiás hatására keletkeztek. ⊚ Számos nyelvjárásban élő szóként a köznyelv familiáris rétegébe is bekerült, mára azonban ott a használata visszaszorult.
☞ TESz.; EWUng.→ stallum