stabilizál A: 1770 stabilizáltattunk [sz.] (MNy. 59: 236) J: ’megerősít, megszilárdít | stabilisieren’
stabil A: 1835 Stabilis [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1900 Stabil(is) (Tolnai: MagySz.) J: ’szilárdan álló; tartós, állandó | feststehend; dauerhaft’
stabilizáció A: 1880 stabilizációjában (PestiH. 1880. jún. 18.: 6) J: ’állandósítás, megszilárdítás | Stabilisierung’
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. stabilisieren; ang. stabilize; fr. stabiliser; stb.: ’stabilizál’ | ném. stabil; ang. stable; fr. stable; stb.: ’stabil’; – vö. még lat. stabilis ’ua.’ [< lat. stare ’áll’] | ném. Stabilisation; ang. stabilization; fr. stabilisation; stb.: ’stabilizálás’. A stabilizál és stabilizáció szavak eredetije legkorábban a franciából mutatható ki. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel került át, részben latinosított végződéssel. A stabil szó stabilis változata valószínűleg a latinra (↑) megy vissza. ∼ Idetartozik a (R.) stabiliál ’(hosszú ideig) megőriz’ (1631/: MNy. 84: 252); ez a lat. stabilire ’megszilárdít, megerősít’ igéből származik.
☞ TESz.; EWUng.→ státus