spárga¹ A: 1525 k. spargafÿw (MNy. 11: 81); 16. sz. parga (StUnBB. 1958. 1: 164) J: ’a liliomfélék családjába tartozó, konyhakertekben is termesztett növény | Spargel (Asparagus officinalis)’
Olasz jövevényszó. | ≡ Ol. (R.) spargo, sparago (vel.) sparego, (fri.) sparg: ’spárga’ [< lat. asparagus ’fiatal sarj, hajtás’ < gör. ἀσπάραγος ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Spargel; cseh (N.) špargl; le. szparag; stb.: ’spárga’. ⌂ A magyarba a mediterrán kertkultúra közvetítésével került; vö. →articsóka, →saláta stb. A szókezdő s-hez vö. →sája, →spágó stb.; a szóvégi a-hoz vö. →pálya, →picula stb. ∼ Azonos etimonra megy vissza: aszparágusz ’‹dísznövény›’ (1911: RévaiLex.); de vö. 1854 asparagus ’spárga’ (Forst.), amely valószínűleg még nem számít magyar szónak.
☞ MNy. 42: 60; TESz.; EWUng.→ purga