spiritusz A: 1562/ spiritusnac (MNy. 74: 512); 1777 piritus (NSz.); 1793/ ispiritussal (I.OK. 30: 259); 1855–1856 spirituszt (NSz.); nyj. pritusz (Bálint: SzegSz.) J: 1 1562/ ’éltetőelem; életelem | Lebenselement’ (↑); 2 1738 ’(gyógy)párlat; borszesz; mesterségesen előállított etilalkohol | (Medizinal)destillat; Weingeist; technisch hergestellter Äthylalkohol’ # (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 342); 3 1772 ’fuvallat | Lufthauch’ (NSz.); 4 1777 ’lélek, szellem; géniusz | Geist; Genius’ (↑)

Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Lat. spiritus ’lehelet, fuvallat, pára; lélek; élet’, (tud.) spiritus (vini) ’borszesz, spiritusz’; – vö. még ném. Spiritus ’lehelet, fuvallat, lélek, élet; borszesz, spiritusz; ipari úton előállított etil-alkohol’. A latinban a lat. spirare ’fúj; lélegzik; él’ szóból keletkezett.  ≋  Megfelelői: ang. spirit; ol. spirito; stb.: ’szellem; borszesz, spiritusz’.  ⌂  A szó eleji s-hez vö. →spongya stb. A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö. →ámbitus stb.; a szóvégi sz-es alakhoz vö. →cirkusz stb. Az 1., 3. és 4. jelentés viszonyához vö. →lélek, →pára.

☞ TESz.; EWUng.→ aspirál, inspirál, konspirál, spiritiszta, szepelkedik