sorompó A: 1543 Sarampos [sz.] (OklSz.); 1553/ ſaranponal (Tinódi: Cronica E3a); 1557 sarompokon (LevT. 1: 242); 1571 sorompo (OklSz.); 1571 Srampo (Nyr. 87: 123); 1585 sarãpé ián [sic!] (Cal. 264); 1807 Soromp (NSz.); 1836 sarampjain (NSz.); nyj. sȧrampoj, srompó (ÚMTsz.) J: 1 1543 ’mozgatható zárókorlát; korlát 〈átvitt értelemben is〉 | Schlagbaum; Schranke 〈auch abstr.〉’ (↑); 2 1553/ ’különféle (lovagi) vetélkedések céljára korlátokkal lezárt terület | Absperrung eines Raumes für Turnier, Rennen’ (↑); 3 1604 ’rács, rostély; kerítés, léckerítés | Gitter; Lattenzaun’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1790 ’emlékmű; síremlék | Monument; Grabmal’ (MNy. 6: 261)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn. baj.-osztr.) schrancpaum, schramppaum ’sorompó’ [< ném.  (kfn.) schranc ’sorompó, rács; állvány stb.’ + boum ’fa’].  ⌂  A magyar, ill. a német (baj.-osztr.) hangtörténet alapján az átvétel a 14. sz. közepe körül mehetett végbe. A magyarban a legtöbb változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. A szóvégi ó valószínűleg hanghelyettesítéssel jött létre a német nazális szóvégből. A 2. és 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 4. jelentés keletkezésmódja tisztázatlan.  ∼  A (N.) csörömpő ’sorompó’  (MTsz.) hangrendi átcsapással jött létre a sorompó-ból.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) šaràmpōv ’sánc; sorompó’; rom.  (N.) șarampói ’hídláb, hídoszlop, kerítésdeszka stb.’.

☞ Nyr. 87: 122; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ bongor, lürbör, puszpáng, srég